A tűzés mintájának kiválasztásánál a második kérdésem magamhoz: fogom én ezt élvezni varrás közben? Mivel nem bírósági ítélet kényszerít a foltvarrásra, nem szenvedni akarok közben. Egy hat négyzetméteres darabot nem tudok forgatni, és én se akarok elszédülni közben, olyan minta nem jön szóba, amit hol jobbról balra, hol balról jobbra kell öltögetni, vagy sokszor kell a cérnát elvarrni, újrakezdeni. Ilyenkor nagy segítség. ha van a lakásban egy nagy kerek asztal.

 

Mielőtt bármit is elkezdek, ki kell találni, hogy mit is akarok, különben nem sok értelme van az egésznek. Az elképzelést nem árt papírra vázolni, jó ha van egy térkép...

Ha tervezek, nem papíron csinálom, mert különösen a színes tollat nem tudom radírozni, hanem a fürdőszoba csempéjén. Ez lemosható, és különben is mért pont a fürdő maradjon ki a rumliból. Egyszínű anyagon kedvencem a szabálytalanul tekergő hullámvonalas minta. Ezt nem kell előrajzolni, a tű megy amerre akar,  a cérna garantáltan követni fogja. Ahol a két kb párhuzamos szűkül, a harmadik is szűkülni fog, ha tágul, az is tágul. Mivel nem szabályos a minta, kisebb az esélye az elrontásnak.

Íme a raktár. Színek és minták szerint szelektálva sokkal könnyebben megtalálható az elképzelt anyag, amit aztán méretre szabdalok. A kivágott négyzeteket sorokba rendezgetem, a sorokat felszedem, összeöltöm, és rátűzöm, hogy hányadik sor. Így varrásnál már nem kell gondolkozni, hogy milyen kocka következik.

 

A három réteg: hátlap, flíz és maga a selyem összeházasításához nincs semmi jó ötletem. Itt négykézláb kell csúszva mászva a rétegeket egymáshoz simogatni, középről kiindulva. A ragasztó spray nálam nem vált be, már az egész szoba ragadt, de a három réteg még köszönő viszonyban se volt egymással. 300 kicsi biztostűvel viszont jól mennek a dolgok. Ezeket is középről kiindulva tűzögetem, és nagy előnye, hogy ha gyűrődik a selyem, kiveszem, kisimogatom,  és visszateszem. A tűzést egy kerek asztal körül görgős széken csinálom, mindig középről indulva, és kb. negyedét varrom egyszerre a munkának.

 

Mielőtt varrni kezdek, a bal kéz II-III ujjam végét szigetelőszalaggal beragasztom. Ezen elcsúszik a tű, nem öltök bele, nem szurkálom össze az ujjaimat, mégis érzékelni tudom vele, hogy mi történik a hátoldalon.

Varrás előtt (nemcsak tűzés, minden varrás, a gombfelvarrás, vagy a hímzés előtt is) a cérnát kicsit megnevelem.  Két végén kifeszítem, és a körmömmel jól megpengetem. Nem tudom mi történik vele, de szelídebb lesz, nem gubancolódik.