A technika neve: Csavart Zsenília | |
|
|
![]() |
Magunk elé teszünk egy darab anyagot, ami bármi lehet, lehetőleg vastagabb anyag (mondjuk egy kiszuperált szoknyadarab) |
Mindenféle színes anyagokat teszünk az alapra. Lehetőleg tetőcserépszerűen fedjék ezek egymást, hogy felvágásnál ne akadjon bele az olló. |
![]() |
![]() |
Betakarjuk a fedőlappal. Ez lehetőleg egy vékony, könnyű anyag legyen. Sűrűn összeférceljük a rétegeket. |
45 fokos szögben 1 cm-es távolságokra letűzzük. Figyeljünk a talpszorító beállítására, hogy ne tolja az anyagokat maga előtt a varrógép. A tűzést középen kezdjük, úgy haladjunk a széle felé. |
![]() |
![]() |
A levarrások között a felső réteget szétvágjuk. Ha zseníliakést használunk, vigyázzunk, hogy milyen irányból vágunk, hogy a színes anyagokba ne szaladjon bele a kés. |
A felvágott letűzésekre kb merőlegesen (de ez nem szabály, a fantáziánk dolgozzon) újra letűzzük a munkát, azzal a kis furfanggal, hogy a felvágott felső réteget visszahajtogatjuk. Ez a vonal kissé hullámos legyen. A következő tűzésvonal visszafelé halad, így a felső réteg a másik irányba lesz levarrva. |
![]() |
![]() |
A végeredmény |
Ha
a munkánk vékony, mert a legalsó réteg nem volt vastag, akkor ajánlatos vliest és hátlapot tenni mögéje a
kanyargós tűzés előtt. (szendvicselés) |
|
![]() |
![]() |